Gézával néhány hete ismerkedtem meg Szegeden, egy hangulatos kávézóban. Egy munkamegbeszélés alkalmából utazott szeretett városkámba, és véletlenül épp a törzshelyemen kötött ki a kávészünetben. Sok izgalmas órát töltöttünk együtt a három nap alatt, és minél jobban megismertem őt, annál inkább vártam a folytatást.
Meg is beszéltük, hogy miután visszautazik Budapestre, telefonon és online tartjuk a kapcsolatot. Néhány hét virtuális randevú után elhatároztuk, hogy próbára tesszük kapcsolatunkat egy hamisítatlan balatoni nyaralással.
Első nap
Siófok vizén
Siófokon találkoztunk a 4 napos nyaralásunk első reggelén.
Egy hangulatos brunch étteremben megkóstoltuk a híres helyi reggeli különlegességeket és közösen kitaláltuk, mi legyen az első napirendi pont. Egy igazán pörgős, kalandos programon törtük a fejünket és Géza talált is egy kiváló alkalmat az aktív pihenésre.
Egy siófoki kajak-kenu kölcsönző felé vettük az irányt. Géza szokásához híven addig beszélgetett a kölcsönző tulajdonosával, míg kialkudta, hogy a kijelölt időkorlátot túllépve is baráti áron evezhessünk. Kiválasztottuk a legkényelmesebb kenut és elindultunk a Balaton lágy, enyhén hullámzó vizén. Áteveztünk a túlpartra és Alsóörs környékén egy náddal dúsan benőtt partszakaszon különleges hang csapta meg a fülünket.
Megálltunk a parttól tisztes távolságra és fürkészni kezdtük a nádast. Hamarosan meg is találtuk a trillázó dallamok művészét, egy aprócska kékbegyet. A gyönyörű kék tollakkal díszített madárkát sikerült is lencsevégre kapnom. Két és fél óra evezés és rengeteg nevetés után visszavittük a kenut a kölcsönzőhöz és elindultunk egy hangulatos étteremhez, hogy Géza gyomrának fáradhatatlan korgását csillapítsuk.
A licitálás
A pikáns harcsapaprikást és a sült keszeget egy pohár rozé kíséretében fogyasztottuk el. Ebéd közben megállapodtunk, hogy a négy nap alatt minden programot izgalmasabbnak, különlegesebbnek kell terveznünk az előzőnél.
Egymásra licitálva felváltva rukkolunk elő a jobbnál jobb ötletekkel. Géza evezős programja után rajtam volt a sor, hogy felülmúljam az élményt. A szállásra érve kipihentük az evezés fáradtságát, majd este a teraszon felbontottunk egy üveg Irsait és elmerengtünk az egyedülálló balatoni tájon.
Második nap
Lila rengeteg
Másnap reggel 8-kor már el is indultunk titkos programom helyszínére.
Szántódon révre szálltunk és átsiklottunk a gyönyörű Tihanyi-félszigetre. Egy part-közeli kölcsönzőnél biciklit béreltünk és elgurultunk egy hatalmas levendulamezőre. Az ikonikus pasztell lila virágok vastag szőnyegként vonták be a földet és az illatuk mámorító volt. Vettünk egy aratótáskát és belevetettük magunkat az illatos mezőbe.
Szüretelés közben záporoztak belőlünk az izgalmasabbnál izgalmasabb történetek kirándulásokról, nyaralásokról és lehetetlennek tűnő üzletek megkötéséről. Mire észbe kaptunk, már tele volt a táskánk levendulaágakkal. Megörökítettem a pillanatot, ahogy Géza magabiztos tekintettel a távolba mered, kezében egy nagy csokor levendulaággal. Férfiasság és gyengédség egy képen. Kell ennél több?
Ebédünket az Apáti Étteremben fogyasztottuk el. A teraszon ücsörögve azon tanakodtam, vajon a végtelen nyugalmam forrása a lila fürtök bódító illata lehet, vagy Géza társaságának köszönhetem.
Harmadik nap
Ürgék és a Lóczy Lajos tanösvény
Nyaralásunk harmadik reggelén azon törtem a fejem, mi múlhatná felül az előző csodás napot. Géza hirtelen előttem termett és a lehető legkomolyabban tudatta velem indulásunk pontos idejét és programunk időtartamát.
Kisvártatva hozzátette: „A késés pontlevonással jár!” Majd kaján mosollyal az arcán kisétált az ajtón, hogy egy bevásárolja a reggelinek valót. Kenyér, szalámi, kötözött sonka és egy doboz tojás. Így én is tettem egy gyors kört a sarki zöldségeshez, Géza pedig sűrű bocsánatkérések és szabadkozás közepette vallott róla, hogy megfeledkezett vegetáriánus étrendemről. És, hogy hamarosan mindenért kárpótolni fog…
Ezzel a felütéssel a tihanyi Belső-tó varázslatos vidékére kalauzolt engem. Rengeteg kócsag és gólya fogadott minket az égen átrepülve és a fűben élelmet szemezgetve. Géza a távolabb legelésző hatalmas szürkemarhákról kezdett mesélni nekem. Méltóságteljes fejdíszükkel lassan lépdeltek a hosszan elterülő sík tájon és komótosan aratták a zöld gyepet.
Az idilli képből egy kislány vidám sikoltozása zökkentett ki. A hang irányába fordultam és egyből tudtam, mi lehetett izgatottságának oka. Aprócska ürgefejek kukucskáltak ki egymás után sorra a föld üregeiből. Az egyik kis kukucskálót sikerült lencsevégre kapnom.
Negyedik nap
Kalandos, sorsfordító túra
Utolsó napunk programját én választottam. Az ország első tanösvényéhez vittem Gézát, ami Lóczy Lajosról kapta nevét.
Az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a Csúcs-hegyen keresztül egy különleges gejzírmezőhöz értünk. A hárommillió éves gejzírek kúpjai közt sétálva úgy éreztük, mintha egy másik bolygóra csöppentünk volna. A nagy ámulásban észre sem vettük, hogy kulacsunk tartalma vészesen gyorsan csökken. A nap erősen sütött és a fák árnyéka nem nyújtott enyhülést. Lábaim egyre jobban gyengültek és hirtelen megszédültem.
A továbbiakat már csak Géza részletező meséléséből sikerült pontosan feleleveníteni: Géza elkezdte bújni a Mozdulj ki alkalmazást, hátha talál vízforrást, vagy bármit, ami enyhítene a forróságon és megakadt a szeme egy barlangon, ami pár száz méterre tátongott előttünk. A hátára kapott, és elindult velem az üreg felé. Fékezhetetlen iramot diktált ernyedt testemmel a hátán, hogy életet adó víz reményében, a lehető leghamarabb a barlangba érjünk.
Tíz perc erőltetett loholás után (bár emlékeimben ez néhány percnél nem volt több) megérkeztünk a hűs barlangba, ahol Géza leültetett, majd rövidesen teli kulaccsal ért vissza hozzám. Mintha csak varázsütésre tért vissza belém az élet az első korty hideg frissítő után. Kitisztult a kép és az első dolog, amire tisztán emlékszem, az Géza aggodalmas tekintete. Majd a hatalmas kacagás, amibe a nagy izgalom torkollt, ott, a mi kis életmentő kis barlangunk szájában.
Számomra ez volt a nyaralásunk csúcspontja. Ebben a pillanatban már biztosan tudtam, hogy ez csak a kezdete a mi közös történetünknek.
Búcsú
Túránkról visszatérve egy eldugott kis étterembe ültünk be és egy kiadós vacsorával koronáztuk meg izgalmas napunkat. A kalandok, melyeket az elmúlt napokban együtt éltünk át, mind ott táncoltak a fejemben.
De mellettük egy kérdés is motoszkált bennem. Vajon Géza számára is ilyen felejthetetlen volt ez a pár nap? Szeretné, hogy legyen folytatás? Ekkor, mintegy válaszul, megköszörülte a torkát és komoly tekintettel megkérdezte: „Na, hova megyünk legközelebb?” Úgy megörültem a kérdésének, hogy onnantól csak mosolyogni tudtam. Később megbeszéltük, hogy a következő hétvégét is együtt töltjük és a licitálás folytatódik.
Borítókép forrása: hotelsiofok.hu
