A Tihanyi-félszigetnél legendásabb helyet még a Balaton partján is nehezen fogsz találni.
A félsziget kincsesdoboza olyan csodákat rejt, amelyek külön-külön is megérdemlik, hogy elvessz bennük: ilyen apró és érdekes világ a tihanyi Belső-tó is. Közép-Európa legnagyobb tavának híres félszigetén, 25 méterrel a Balaton vízszintje fölött fodrozódnak a különleges vízfelület hullámai.
Vulkánból tavacska
A föld felszínét alakító erők közül az egyik legmarkánsabb közismerten a vulkanizmus. Bár hazánkban szerencsére már nagyjából 3 millió éve kialudt az utolsó tűzhányó, ha a Balaton partján utazol, akkor lépten-nyomon máig fennmaradt örökségükre bukkanhatsz. Elég csak a Tapolcai-medence tanúhegyeire, vagy a Káli-medence földtani képződményeire gondolni.
Egykor erős vulkanikus tevékenység helyszíne volt a mai Tihanyi-félsziget is, ennek egyik máig élő öröksége a tihanyi Belső-tó. Az múltbeli vulkanikus kráter megtelt az összegyűlő esővízzel (de a talajvíz is szerepet játszott a tó kialakulásában), majd megsüllyedt. Az agyagos aljzat nem engedte elfolyni a vizeket – így született a közel 30 hektáros tengerszem a félsziget közepén.
A tó életét ez a viszonylagos elszigeteltség alapvetően határozza meg: a Balaton vizével nem áll közvetlen kapcsolatban, sőt, vize is sokkal sósabb mint a magyar tengeré. A helyiek ezt már az első laborvizsgálatok előtt jóval korábban felfedezték, nem is használták ivásra, inkább a Balatonból oldották meg édesvíz-igényüket. Bár kifolyója nincsen, heves esőzések és vízszintemelkedés után néha a felesleg utat talál magának a nagyobb tóba.
Ha van tihanyi Belső-tó, akkor…
…akkor kell, hogy legyen Külső-tó is. És való igaz, a Belső-tónak van egy párja, amely szintén hasonló vulkáni tevékenység eredményeként született meg. Míg a Belső-tó Tihany település közvetlen közelében, a déli csúcsához viszonylag közel, addig a Külső-tó inkább északabbra, a félsziget “nyakához” és Aszófőhöz közelebb található.
Bár kialakulásuk története igencsak hasonló, a tavak mai arca markánsan tér el egymástól. A Belső-tó jórészt nyílt víztükrével szemben a Külső-tavat rengeteg vízinövény borítja. Mocsaras útvesztője nagyon fontos megállóhelye a “légi sztrádán” vonuló madaraknak (például a nyári lúdnak), de nem egy fokozottan védett szárnyas költ itt: a barna rétihéja, a vörös gém, a nagy kócsag mind-mind védett, értékes madarunk.
A Külső-tó civilek számára nem látogatható, fokozottan védett terület. Kiemelkedően gazdag rovarvilága is, de rengeteg mocsári teknős és tucatnyi kétéltűfaj otthona is. A rovarvilág jelenléte az egész félszigeten hangsúlyos, 800 lepkefajt írtak le ezen a területen.
Élettől duzzadó oázis
Természeti értékei miatt a tihanyi Belső-tó is nevezetes: a gazdag Balaton-melléki élővilág állati és növényi tagjai ezt a tavat is birtokukba vették. Bár a legtöbb adatunk a 20. századtól fogva van a tóról, tudjuk, hogy régebben a Külső-tóhoz hasonlóan zöld vegetáció borította, ami csak a közelebbi múltban (negyvenes és ötvenes években) adta át helyét a nyílt víztükörnek.
A tó vize nemcsak a turisták és természetbúvárok számára vonzó, de kikapcsolódási lehetőséget találnak azok is, akik horgászbottal érkeznek. A ponty, a harcsa, a süllő, a balin gyakori horgászzsákmány, de a kevésbé nemes keszegből is bőven akad minden évben a horogra. Az iszapos aljzat megfelelő téli menedék, a parti nádas pedig a legjobb szaporodóhely a halak számára.
A tó vize a mikroorganizmusok (elsősorban algák és moszatok) jelenléte miatt zavaros, hínár így manapság a fényhiány miatt nem is nő a tó fenekén a parti vizeket leszámítva. Átlagos vízmélysége másfél méter, de “keresztülsétálni” rajta természetesen a vastag üledékréteg miatt nem lehetséges.
A tó közvetlen környezetében szürkemarhákat, juhokat, lovakat tartanak, de visszatelepítették fogyatkozó rágcsálónkat, az ürgéket is, akik szorgos földmunkával lazítják és revitalizálják a talajt. A mezőgazdasági hasznosítás egyébként nem idegen a félsziget történelmétől, a tó partján mindig is legeltettek állatokat, többek között a nyári ludak “unokatestvéreit”, a háziasított libákat is.
Nem csak a levendula miatt érdemes
Bár Tihany a rendszerváltás után hatalmas, mára ikonikus levendulamezőiről lett európai hírű, ez a nevezetesség azonban tényleg csak a jéghegy csúcsát jelenti. Az ősi bencés kolostor, a barátlakások, a gejzírkúpok maradéka, a kikötő és móló, az egykor teljesen vízzel körülvett sziget vaskori sáncai, gyönyörű dombjai és maga Tihany község is a velünk élő együttállása múltnak, természetnek és a törékeny harmóniának – a félsziget tavai a táj koronaékszereit jelentik.
Tehát, ha letérsz a turisták megszokott levendulagyűjtő útvonalairól, akkor körbesétálhatod a tavat, sőt, csónakot bérelve még át is evezhetsz rajta. Akkor sem kell szégyenlősködni, ha kutyával érkezel, ugyanis a tóban engedélyezett a kutyás fürdés – természetesen az írott és íratlan szabályokat betartva a kényes természeti egyensúly érdekében.
Ne feledd, ezek az “oázisok” azok a helyek, ahol mi manapság vendégek és nem lakók vagyunk!
A Belső-tó majd’ minden pontjáról gyönyörű kilátásod lesz a félsziget nevezetes helyeire, melyek közül először az apátság kettős tornya fogja magára vonzani a tekinteted. Ez a panoráma-adottság fordítva is igaz, hiszen maga a tó is jól látható a környező magaslatokról; közel és távol is olyan jelenség, amely mellett nem érdemes csak úgy elsétálni.
Járt utat…
A félszigeten számos olyan túraút és tanösvény van, ami érinti vagy szorosan kapcsolódik a Belső-tóhoz. A Lóczy Lajos Tanösvény keresztülvezet a félsziget legszebb részein, elhalad a tavak mellett is – 11 kilométer hosszan kanyarog, legfőbb nevezetessége pedig a szintén vulkanikus maradvány gejzírkúp-mező.
A Helka-körön sportemberként is megméretetheted magad, a Legenda körút pedig a Tihanyhoz kapcsolódó mondák és történetek világába fog kalauzolni. Bármelyik ösvényt is választod felfedező utadhoz, értelmet fognak nyerni Szabó Lőrinc Tihanyról írt sorai:
“Tihany partján a hegy alatt / szeretőknek lakni jó. / Láttuk, hogy tartja az eget / kék karjaiban a tó.”
